Kedves kislány volt Málnás Panni.
– Cókolom – mondta, c-vel, mert selypített.
Mikor megcsörrent a telefon, sietett felvenni, és készségesen végighallgatta a vonal másik végén beszélő boszorkány tirádáját. A boszi csaknem 2 milliárd éven át beszélt a titkos vágyairól, Panni pedig illedelmesen hallgatta, néha egy-egy igennel vagy perszével jelezve, hogy még mindig figyel. Pontosan 1,9987 milliárd év elteltével a boszorkány egy viszhallal hirtelen abbahagyta a mondókáját és bontotta a vonalat. A kislány is elbúcsúzott:
– Csókolom.
Panna, csak miután letette a kagylót, fogta fel, hogy a hosszú és fárasztó beszélgetésbe, pontosabban hallgatásba igencsak beleöregedett. Nagycsoportos ovis volt, amikor felvette a telefont, most pedig kamasznak érezte magát. Odasietett a tükörhöz, hogy külsőleg is leellenőrizze, amit belsőleg érzett, és – valóban – egy nagylány nézett vissza rá.
Pannának ekkor támadt egy ötlete. Visszasietett a telefonhoz és megnyomta a 'Redial' gombot. A boszorkány két csengetés után jelentkezett. A lány ezúttal nem hagyta szóhoz jutni, helyette ő beszélt 0,773 milliárd évig a titkos vágyairól. Újabb illedelmes elköszönés (mert a kozmikus idő elmúlásával is jól nevelt személyiség maradt) és tükrös önvizsgálat után Málnás Anna, 19 éves fiatalasszony kicsinosította magát, és elindult az éjszakába pasit vadászni.
