Patagónia lankás sztyeppéin született Lafonten, a kis láma. Egyik fűcsomóról a másikra szökellt, nem mintha a lámák szökdécselő állatok lennének, de Lafonten az volt. Kivételes.
Szóval, ide-oda szökdécselt, amikor szembe jött vele a farkas. Itt most megintcsak egy ritka kivétellel van dolgunk, ugyanis Patagóniában nem élnek farkasok, de Lafonten, a szökdécselő bébi láma mégis egy farkassal találkozott Patagóniában.
– Hová, hová, kicsi láma – Nem kérdés volt.
– Ó, én sehová, csak ugrándozok itten az egyik fűcsomóról a másikra. Hipiti-hopp, hipiti-hopp!
– Add oda nekem azt a puha prémtincset a fejed búbjáról – mondta a farkas némi nyájasságot vegyítve a követelésébe.
– Ó, azt nem adhatom oda, mert a fejemhez van nőve. De adhatok helyette lámasajtot. Anyukám csinálta. Nagyon finom.
Farkaséhes volt, úgyhogy elfogadta az ajánlatot. Lafonten hazaszökdécselt a farkassal az anyukájához. A mese tanulsága: A farkasok nem sajtot esznek.
