Drágalátos Rózám!
Mi újság Ebergőcön? Virágoznak még a muskátlik az ablakodban? A szívembe zártam őket, mert úgy illatoznak, mint a hajad a harmadik ölelkezésünk után.
Hiányzol. Magányos vagyok, mint kacska nagylábujjadon az a szőke pihe. De már csak keveset kell kibírni, édes Rózám. A hadnagy azt mondja, szeptemberre vége a hadjáratnak, és mindenki hazatérhet. Alig várom, hogy újra lássalak! A te szerelmetes
Antid
U.I.: Rovásírással véstem bele a nevedet a kerti lugas gerendájába a bugylibicskával, amit a névnapomra kaptam tőled.
(A képeslap hátoldalán másfajta kézírással ez áll: „Ezt a lapot Rácz Antal küldte nekem 2053 májusában. Nem sokkal ezután őt is, szegényt, felfalták a zombik.”)
