A próféta egy laza mozdulattal utat nyitott a tengerben. A népe csak állt a parton meredten, és nem mert megindulni. Természetellenesnek és veszélyesnek tartotta az átkelést a tajtékzó vízfalak között.
A próféta példát mutatva elindult, és a nép ekkor már követte.
- Nem omlik ránk a víz? Nem halunk meg mindnyájan? – kérdezte a nép.
- Nem kell többé tartanotok semmitől. Megbűnhődtétek már a múltat és a jövőt is.
