Egyetemista koromban olvastam bele utoljára az Iliászba, mert tananyag volt. Emlékeimben egy nehéz, unalmas, túlságosan hosszú mű állt, melyet annak idején kizárólag azért lapoztam föl, hogy legyen róla fogalmam, ha ezt a tételt húzom a vizsgán. Legújabb görög-római fellángolásom részeként úgy gondoltam, ezúttal önszántamból olvasom el. Ezúttal is megilletődve és aggodalommal nyúltam hozzá, de megérte. Olyannyira, hogy még arra is ihletet kaptam, hogy most egy rövid értékelést írjak róla.