az államvasút masinisztája vagyok
büszkeségtől arcom, szemem ragyog
marhavagonokban – az ajtók bizton betolva –
embereket szállítok a pokolba
jaj, reped a sín? csak száz folyó rian
pokoljég hátán is eltartom a fiam
zajlik a jég mint a lelkem bugyra
szálasi, hitler tán jobban tudja
sikolyokkal a tarkómon mit sem törődve
üveges szemekkel nézek a jövőbe
