John egész nap rossz passzban volt. Utálta, hogy este a királynő előtt kell fellépnie. Izgalmában és dühében előadta Paulnak és Briannek a tervét. Paul könyörgőre fogta:
– Csak a „kibaszott ékszer”-t ne mondd! – Ám John hajthatatlan volt.
A koncert remekül sikerült, a közönség tombolt, valószínűleg az otthon ülő tévénézők százezrei is. A királyi család állva ünnepelte az együttest.
– Az utolsó számunkhoz a segítségüket kérem – mondta John a tapsorkán közepette. Paul hirtelen leizzadt, de John zavartalanul folytatta. – Az olcsóbb helyeken ülők tapsoljanak, a többiek csak csörgessék az ékszereiket.
Cinkosan ránézett Paulra: „Oké, fiú, látod, megkegyelmeztem neked”, majd kisfiús és mintegy bocsánatkérő vigyort ejtett meg a közönség felé.
