A szendvics finom volt, bár csodálta, hogy a lakatlan sziget szögletébe, hogyan került oda az a szendvics. Számításai szerint tíz éve élt itt, teljesen egyedül. Mangón élt meg halon, szendvicset eleddig csak álmában evett.
– Keresztes Robiiiiii!!! – üvöltötte a saját nevét teli torokból, mint mindig, amikor jól érezte magát. És most ritka jól érezte magát: Finom volt a szendvics.
Lefagyott az öröm az arcáról. Elképzelte, hogy soha többé nem kap szendvicset, és itt hal meg, ezen az istenverte szigeten.
Hal, meghal. Azt hiszi, megőrült.
