Zoli átlagos versmondó volt, bár a szép hangja miatt a tanárnő mindig vele olvastatta fel a verseket.
– Zoli, kérlek, válassz egy verset a kötetből!
– Mindegy melyiket?
– Mindegy.
Zoli kockáztató hangulatban volt, ezért úgy döntött, hogy a kötet legelső darabját, a költő egy tájleíró zsengéjét olvassa fel. Ám már az első szó kifogott rajta, nem tudta, mit jelent, sőt, azt sem tudta, hogy kell kimondani. Azért megpróbálta:
– Tücsszösz…
A folytatás reményében nem vitte le a hanglejtést, mégsem tudta folytatni, hosszú másodpercekig. A nevetés fojtogatta.
– Mi van, Zoli, kivárásra játszol? – kérdezte a tanárnő.
