Ábelt az óra ébresztette, mint mindig. Ezúttal azonban Ábel biztos volt, hogy ez a nap más, mint a többi.
Felkelt, és hamar rájött, hogy egyedül van, teljesen egyedül az egész világon. Az emberiséget valamilyen titokzatos erő kitörölte a Föld színéről, csak ő maradt.
Hetek teltek el, mire megszokta a magányt, és elfogadta, hogy az introspekció az egyetlen menedéke.
