Piroska szórakozottan rótta az erdei utat. Unta a rutint, hogy naponta ennivalót kell vinnie a beteg nagymamának. Hirtelen elhatározásból letért az útról.
Elővigyázatos volt, és időnként leejtett a földre egy-egy morzsa kenyeret, hogy visszataláljon. Egyszer csak szembe találta magát a farkassal:
– Hová-hová, Piroska?
– Jaj, már megint te! Menj a francba! Hányszor mondtam már, hogy hagyj békén?!
Megkerülte az idétlen farkast, és ment tovább a sötét, de virágos erdőben. Megérkezett a tisztásra, a mézeskalács-házikóhoz. A csábos boszorka köszöntötte:
– Szép a virág a hajadban, de nem olyan szép, mint te.
Piroska azt a délutánt a házikóban töltötte. A nagymamájának nem jutott vacsora, viszont vacsora lett belőle.
Fuss el véle.
